Szeretek az emeleti hátsó ablakunknál állni, és nézni kifelé. Olyan szerencsés fekvésű telkünk van, hogy innen rálátok egy mezőre, és a hegy aljára is. Legtöbbször átutazó madarak ebédpihenőjét tanulmányozhatom. Azonban nagy ritkán az erdei vadak is itt futnak át. Ma a szokásos szemlélésem során 5 őzt pillanthattam meg. És futásukat a bokáig érő hóban, belső kommunikációjukat, falatkeresgélésüket, és a gyors megijedésük után visszamenekülésüket. Szép volt, hogy részese lehettem a látványnak. Sokkal nagyobb élmény így, mintha állatkertben látnám őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.