Az elmúlt időszakban egy hétig egy idegen kollégiumban szálltam meg, ahol még a helyiek nyelvét is alig értettem. Egyik nap éppen a közös konyhában tevékenykedtem, amikor belépett egy cseh fiú, akivel már néha összefutottam a folyosón. Most sem beszéltünk ugyan, csupán egy közvetítő nyelvben botladozva jó étvágyat és szép napot kívántunk egymásnak. Mégis úgy éreztem, mintha régóta összekötne bennünket valami. Feldobta a napomat ez a kedves ismeretlen. Mintha nem is ismeretlen, hanem régi jó barátom lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.