A napokban leesett az idei első hó. Ennek a gyerekek mellett sok gazdag lelkű felnőtt is örül. Rég látott, ám kedvelt ismerősként köszöntöttük újra. Ez egy olyan élmény, ami mindenkiből kivált valami kellemeset (pl. gyerekkori emlékeket). Magam is nagyon szeretek állni valahol (legtöbbször az ablak melegebb oldalán), és perceken keresztül némán figyelni a hulló havat, és ahogy a szél játszik vele. Felbecsülhetetlen szépség a téli hétköznapokban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.