Bizonyos esetekben nagyon szeretek várakozni. Persze ez nincs mindig így, de ha valamire megéri várni, akkor van a várakozásnak egyfajta szépsége. És a beteljesülés / találkozás / megkapás még értékesebbé válik általa. Arról nem is beszélve, hogy a szabad akaratot testesíti meg, hogy nem hagyom az ösztöneim által irányítani magam, hanem türelmesen és lemondások közepette várok. Sok kapcsolat ezen bukik el, hogy a felek nem képesek várni egymásra.

Na jó, én könnyen beszélek, mert olyan lánnyal vagyok együtt, akire megéri várni. Ettől (is) minőségi a kapcsolatunk…

Egyik nap futni indultam a hóesésben. Nagyon szeretek ilyenkor a szabadban mozogni. A hideg levegő, a hóesés és a kihívásokkal teli talaj sok pozitív élményt okoz. És az sem mellékes, hogy egészséges. A kijelölt útvonalam egy vasúti átjárót is keresztezett, és mire odaértem, éppen pirossá váltott a sorompó jelzőberendezése. A legtöbben ilyenkor bosszankodnak, én azonban élveztem a helyzetet. Ráadásul csodás látványban volt részem. A nagy sebességgel érkező vonat felkavarta a peronon lerakódott friss hópelyheket, és az elsuhanásával óriási turbulenciát okozott. Szép volt.

Általában minden este bekapcsolom a rádiót, és valami beszélgetős adás közben alszom el. Ilyenkor nagyon szeretem, ha éppen nyelvészeti műsort hallgathatok. A nyelvünk nagyon szép és összetett rendszer, tele játékossággal, izgalmas rejtéllyel. És néhány logikátlansággal. Ezért örülök úgy, ha az ezeket elemezgető szakember kellemes rádióhangjára szenderülök el. Illetve ilyenkor el sem alszom, mert annyira érdekel a műsor. Legjobban a szótant, a kifejezéstant, az etimológiát és a szlenget szeretem.

Szeretek az emeleti hátsó ablakunknál állni, és nézni kifelé. Olyan szerencsés fekvésű telkünk van, hogy innen rálátok egy mezőre, és a hegy aljára is. Legtöbbször átutazó madarak ebédpihenőjét tanulmányozhatom. Azonban nagy ritkán az erdei vadak is itt futnak át. Ma a szokásos szemlélésem során 5 őzt pillanthattam meg. És futásukat a bokáig érő hóban, belső kommunikációjukat, falatkeresgélésüket, és a gyors megijedésük után visszamenekülésüket. Szép volt, hogy részese lehettem a látványnak. Sokkal nagyobb élmény így, mintha állatkertben látnám őket.

Szeretek minőségi munkát kiadni a kezemből. Szeretek az átlagosnál valami többet hozzátenni. Nem az a célom, hogy minél gyorsabban elvégezzek valami sablonos feladatot. Éppen ezért a kedvesemnek írt levelemmel is szívesen bíbelődtem. A tartalmi igényesség mellett saját fotóból készített fejléccel is elláttam. És nagyon örültem, mikor pozitív visszajelzést kaptam róla. Örülök, ha elismerik a minőségi munkát. Nem csak azért, mert megerősítés számomra. Azért is dob fel az ilyesmi, mert látom, hogy másoknak is számít a minőség.

Mivel már napok óta enyhe havazás díszíti a tájat (és az élményeinket), így az utakon is szőnyegként elterül. És bár az autósok bosszankodnak rajta, van egy bája annak, hogy a megszokottnál jóval lassabban kell közlekedni emiatt. Mintha a fagy úgy hatna az időre is, mint az ujjunkra: nehézkesebbé teszi a mozgását. Óvatosan, lassan közlekedik minden jármű. Szeretem a lassúságot. Az élmények mélyebben megélhetőek közben.

Az elmúlt időszakban egy hétig egy idegen kollégiumban szálltam meg, ahol még a helyiek nyelvét is alig értettem. Egyik nap éppen a közös konyhában tevékenykedtem, amikor belépett egy cseh fiú, akivel már néha összefutottam a folyosón. Most sem beszéltünk ugyan, csupán egy közvetítő nyelvben botladozva jó étvágyat és szép napot kívántunk egymásnak. Mégis úgy éreztem, mintha régóta összekötne bennünket valami. Feldobta a napomat ez a kedves ismeretlen. Mintha nem is ismeretlen, hanem régi jó barátom lenne.

A napokban leesett az idei első hó. Ennek a gyerekek mellett sok gazdag lelkű felnőtt is örül. Rég látott, ám kedvelt ismerősként köszöntöttük újra. Ez egy olyan élmény, ami mindenkiből kivált valami kellemeset (pl. gyerekkori emlékeket). Magam is nagyon szeretek állni valahol (legtöbbször az ablak melegebb oldalán), és perceken keresztül némán figyelni a hulló havat, és ahogy a szél játszik vele. Felbecsülhetetlen szépség a téli hétköznapokban.

Köszöntöm a blogomra kattintó olvasót!

Napjainkban különböző oldalak jönnek létre, amelyek gyűjtenek valamit. Például hétköznapi mocsokságokat, közlekedési problémákat, kritizálható jelenségeket. Azonban ezek között sokaknak hiányérzete támad. Nem találnak olyan oldalt, ami rövid kis írásokkal a szépséget, kedvességet, örömöt gyűjtené össze.